Vízbázisvédelemről általánosan

A jelenlegi adatok alapján a hazánkban üzemelő közműves ivóvízellátó művek a napi vízszükséglet több mint 90%-át különböző típusú felszín alatti, míg alig 10%-át felszíni vizekből szerzik be. Az egészséges ivóvíz a természet lételeme, ugyanakkor a légkört és a litoszférát szennyező emberi tevékenységek, kedvezőtlen hatások veszélyeztethetik a felszín alatti vízbázisokat is.

A WHO ajánlása szerint lehetőleg felszín alatti vizeket kell igénybe venni a közüzemi ellátásban, mert a haváriaszerű szennyezésekre kevésbé érzékenyek, ugyanakkor vízkezelési technológiájuk egyszerűbb és olcsóbb. Az ivóvízbázisok védelmével azért kell intézményesen foglalkozni, mert Magyarországon üzemelő vízbázisok közül 500-nál több sérülékeny földtani környezetben van. Ez azt jelenti, hogy azt a felszín alatti víztartó képződményt/réteget, amelyből a lakosságnak eljuttatott vizet kitermelik, nem fedi olyan, vizet át nem eresztő földtani képződmény, amely visszatartaná a terepfelszínről leszivárgó szennyező anyagokat. Az ilyen vízbázisok vize, tehát védelmi intézkedések nélkül elszennyeződhet, még ha hosszú idő alatt is. Ezekről a helyekről származik hazánkban közüzemi rendszerekkel szolgáltatott víz 65%-a. Társaságunknál a vízbázisvédelmi munkálatok 1997-ben kezdődtek a kótaji víztermelő telep vízbázisának vizsgálatával.

A fenti tények együttesen indokolták Magyarországon is az üzemelő felszín alatti vízbázisok védelmét szolgáló célprogram alapelveinek kidolgozását (1985-86). Társaságunk az 1997-ben hatályba lépett 123/1997. (VII. 18.) Kormányrendelet megjelenése óta folyamatosan törekszik vízbázisainak biztonságba helyezésére.